2013-10-16 20:17

Bozsó Gyűjtemény Kecskeméten – Öt évszázad kincsestára

Kategóriák: Kultúra

Öt évszázad kincsestára a Klapka-házban

 

Páratlan életművet rejt Kecskemét szívében egy 1700-as évek végén épült polgárház. A patinás épület nem más, mint Bozsó János egykori első igazi műterme, vagyis a Klapka-ház. A termeken át barangolva öt évszázad története tárul elénk. A paraszti világba, a nemesi udvarházak és a módos polgári otthonok miliőjébe egyaránt bepillanthatunk, méghozzá úgy, ahogyan azt a híres kecskeméti festőművész, Bozsó János megálmodta.

 kep

(A Bozsó Gyűjtemény a kecskeméti Klapka-házban.)

 

Az, aki már legalább egyszer járt a Bozsó Gyűjteményben, tudja, hogy valami egészen különleges dolgot ölel körbe a Klapka utcában álló barokk lakóház. Ez az épület ugyanis nem egy átlagos kiállítótér, a tágas termeket körbelengi valami megfoghatatlan varázs. A Gyűjtemény megálmodójának, Bozsó Jánosnak a keze nyomát viseli magán, az ő egykori műterméből bontakozott ki a régió legrangosabb magyar néprajzi és európai iparművészeti kiállítása.

 kep

 

A mester, akinek lelke összeforrt a természettel

 

Bozsó János négy évtizeden át lépésről lépésre gyűjtötte, rendezgette, alakította az enteriőröket. De ki is volt a festőművész, akinek szenvedélyes, erős egyénisége sokakat magával ragadott? – Regényes sors, szinte filmbeillő élet volt az övé. 1922-ben, egy kecskeméti szegény családban született, az édesapját sohasem ismerhette meg – idézi fel Bozsó János alakját Loránd Klára, a Bozsó Alapítvány kurátora. – Cselédként töltötte gyermekéveit a város környéki tanyavilágban. Ekkor forrt össze lelke végérvényesen a természettel. Figyelte a föld, az ég rezdüléseit, csodálatos körforgását, és már ekkor szerette volna ceruzájával megállítani a pillanatot. Az alföldi táj szélesen nyitott ege örökké a szabadságot jelentette életében, művészetében.

 kep

(Bozsó János a természetben fest.)

 

Bozsó Jánost az első szerelem és az első csalódás egészen a második világháborús orosz frontig űzte. A Don-kanyartól az ausztriai Linzig sodorta a háború, ahonnan hónapokon át tartó gyaloglás után ért haza 1945-ben. Konzervgyári munkából, útkövezésből, malmi zsákolásból tartotta fenn magát, kitanult gumisnak és gépkocsivezetőnek is, majd elhatározta, szeretne festészettel foglalkozni. – Hihetetlen szorgalommal, kitartással, mindennapi gyakorlással elkezdett festeni. Legfőbb tanítómesterének a természetet tartotta. – emeli ki Loránd Klára.

 kep

 

A fény és árnyék kontrasztjába rejtett mondanivaló

 

Az első kiállításon, amin megjelentek Bozsó János festményei, a kollégák nem nagy jövőt jósoltak neki. Azonban ez nem keserítette el, hanem arra inspirálta, hogy még jobbat alkosson. Tehetsége és szorgalma meghozta az eredményt, az ötvenes években itthon és külföldön is berobbant a köztudatba.

 kep

 

Sajátos festői módszerrel dolgozott, azonnal megfestette a témát a természetben, de nem a látványt, hanem az érzést vetette vászonra. Olyan könnyedén és gyorsan alkotott, hogy úgy tűnt, mintha a festészet olyan egyszerű lenne. Sokakat ragadott magával a belőle áradó szenvedély, megpróbálták utánozni, de nem ment nekik, rájöttek, hogy ez bizony összetett folyamat. A festőművészeket is lenyűgözte az a briliáns technikai tudás, amivel olyan gyorsan és látványosan meg tudta örökíteni a pillanatot. Ebbe a momentumba pedig bele tudta költöztetni a táj lelkét.

 kep

 

- Azt mondta, hogy az ő műterme a világon a legnagyobb: a természet. Gyakran utaztunk, és ha meglátott egy olyan témát, ami érdekelte, akkor ott megállt, azonnal letette a festőállványát, a kis székét, kinyitotta a festődobozát és festett. Hihetetlen gyorsasággal dobálta fel a vászonra a fény és az árnyék kontrasztját – emlékezik vissza a mester fia, ifjú Bozsó János.

 kep

 

Szenvedélyesen gyűjtötte a tárgyakat és azok titkait

 

Bozsó János egész élete összeforrt a Klapka-ház történetével, mely onnan kapta a nevét, hogy Klapka György, az 1848-49-es szabadságharc tábornoka 1832 és 1834 között – piarista kisdiákként – itt élt rokonainál. A festőművészt valahogy vonzhatta ez az épület. 1957-ben költözött ide, ez lett élete első igazi műterme, mely ma gyűjteményének ad otthont.

 kep

(Bozsó János mint gyűjtő.)

 

- A gyűjtésben épp olyan szenvedélyes volt, mint a festészetben. Az első tárgyak úgy kerültek hozzá, hogy csendéletek beállításához keresett régi, a gyermekkorát felidéző tárgyakat. Megszerette őket, és igyekezett a titkukat is megfejteni. Egyre mélyebben beleásta magát a műtárgyak világába. A hatvanas évek elején, amikor megindult a tömegtermelés, sokan megváltak az elődök tárgyaitól, értéktelenné váltak számukra. Kezdtek eltünedezni ezek a tárgyak olcsón, nyugat felé. János meglátta, hogy ezeket össze kell gyűjteni, megőrizni és megmutatni a közönségnek – emlékezik vissza Loránd Klára.

 kep

(Loránd Klára és ifjú Bozsó János.)

 

Nézőközpontú tárlatvezetések

 

Bozsó János a Gyűjteményt szülővárosának, Kecskemétnek adományozta. A tárgyak nem vitrinek mögött sorakoznak, hanem a mester egy-egy enteriőrt rendezett be az alapján, ahogyan ő elképzelte, hogyan nézhetett ki régen egy családi otthon vagy a főúri lakosztály.

 kep

(Ifjú Bozsó János)

 

Bozsó János a Gyűjteményből egy olyan helyet akart teremteni, ami találkozási pontja lehet a város kultúrakedvelő közönségének. – Ahogyan János élő szóval körbevitte a vendégeket, úgy kísérjük mi is a látogatókat, és mesélünk a tárgyakról, a látogatókhoz szabjuk a tárlatvezetést. Amikor elkezdtük ezt a nézőközpontú magatartást, hazánkban ez még ismeretlen volt, idegenkedve fogadták, de mi ragaszkodtunk ehhez. Most egy többnyelvű, elektronikus információs rendszert alakítunk ki, és a tervünk, hogy a közeljövőben célzott foglalkozásokat tudjunk tartani különböző korcsoportoknak – árulta el Loránd Klára.

 

Szöveg: Gál Orsolya

Fotók: Walter Péter

Németre fordítás: Mizsei Judit

 

 

Bozsó János festményeiből: