2014-10-05 16:42

Az önhitt németek utolsó hurrázása a hanyatlás előtt

Kategóriák: Német hírek

A konjunktúra fellendült, a német polgár világbajnoki hangulatban: gőgösen tekint le Németország más gazdasági nemzetekre és példaképnek érzi magát előttük. Eközben azonban már régen megkezdődött a hanyatlás. Egy összetett gazdasági elemzés a “Welt” német hetilapból.

 

.August Gersemann-nak kőfaragó volt a foglalkozása. Emellett művelt egy darabka, nem a saját tulajdonában lévő földet is. És mert fizetni nem tudott, hát ledolgozta a bérletet a földesúr udvarában. Mai kifejezéssel élve, három „job“-ja volt (három munkája). 1902-ben halt meg, 32 évesen egy fertőző betegségben, feltehetőleg tífuszban. Felesége, Maria Gersemann eltengődött valahogy. Például eljárt mások házába mosni. Kézzel, hiszen akkoriban még nem volt mosógép. De sok más dolog sem létezett. A repülőgépet, a rádiót és a porszívót például éppen akkoriban találták fel. Ezek pedig még hosszú ideig luxusnak számítottak az akkori Németországban, néhányak kiváltságának. Az akkori világban nem voltak páncélosok, nem volt atombomba, de antibébi tabletta és antibiotikumok sem.

 

August fia, Josef vájár lett, a munkája legalább olyan nyűgös és egészségtelen volt, mint az a nevéből kitűnik. Amikor Josef Gersemann elérte a 30. életévét egy vájár 9 birodalmi márkát keresett a német kőszénbányákban naponta. Azért a pénzért abban az időben körülbelül 4 fontnyi (2 kiló) vajat lehetett vásárolni. Josef Gersemann szegényes életbe született. Az egy főre jutó jövedelem, egy állam jólétének mérvadója, Németországban kb. azon a szinten volt akkoriban, amellyel ma olyan államok, mint Algéria, Bolívia vagy a Fülöp-szigetek rendelkeznek.

 

Jött a világháború, a hiperinfláció, a nagy gazdasági válság, még egy világháború. És mégis: amikor Josef Gersemann 1991-ben meghalt, addigra a fejenkénti jövedelem Németországban a születése óta ötszörösére növekedett. Élete végére olyan életszínvonalat ért meg, ami számára gyermekkorában elérhetetlennek tűnt. Ennek legegyértelműbb jele nem is anyagi jellegű: Josef Gersemann a sok-sok, föld alatt munkával töltött év és egy korai szívinfarktus ellenére 93 évet élt meg. Tehát majdnem háromszor olyan idős lett, mint az apja. És meglehetős bizonyossággal sokkal tovább élt, mint akár egy elődje is. Mindennapos eset. De éppen ezért olyan különleges.

 

A jólét: történelmi fordulópont a fiatalabb generáció számára

 

1800-ban Németországban a fejenkénti jövedelem alacsonyabb volt, mint három évszázaddal korábban. Goethe kortársai átlagban szegényebben voltak, mint Luther honfitársai. Aztán jött az ipari forradalom. Az elmúlt 200 évben Németországban minden új generáció szeme láttára növekedett a jólét – minden visszaesés ellenére. 5-6 generáció követte egymást úgy, hogy minden következő gazdagabb lett az előzőnél. Ez ebben az országban előtte nem volt így.

 

Most azonban Németország fordulópont előtt áll

 

Az a generáció, amely ma a munkás életének tetőpontján áll még átélhette a tömeges jólét növekedését. De feltehetően át fog élni egy új korszakot is: azt a korszakot, amelyben a német jólét nagy valószínűséggel – és legjobb esetben – stagnálni fog. A Bundesbank (Német Nemzeti Bank) szakértői még néhány hónappal ezelőtt is a gazdaság évi 2 százalékos növekedését jósolták a 2014-től 2016-ig terjedő időszakra. Még nincs kizárva, hogy ez be fog következni a német gazdaságot is érintő ukrajnai válság és az Oroszország elleni szankciók ellenére. Így lenne még Németországnak várhatóan 3 jó éve. De feltehetőleg az utolsó 3 jó év, amelyet Németország hosszú időre átélhet. Hiszen azt a fázist, amelyben jelenleg az ország van, nyugodtan nevezhetjük egy erős gazdasággal bíró nemzet utolsó örömrivalgásának. És ez is csak egy olyan egyedi konjunktúrának köszönhető, amelyet olyan tényezők hajtanak, amelyek vagy hamarosan megszűnnek vagy pedig éppenséggel ellenkező irányba fognak változni.

 

Németországnak dinamikus gazdaságra van szüksége, ma még inkább mint valaha. A növekedés az egyedüli reális esély a jövőbeni nyugdíjas generációknak tett ígéretek félig-meddig érvényes betartására. De máris fenyeget az ellenkezője: hamarosan örülhetünk, ha a gazdaság teljesítőképessége egyáltalán, legalább egy picikét növekszik. Németország a legjobb úton van ismét azzá válni, ami a “The Economist” brit gazdasági folyóirat becslései szerint a 90-es évek végén volt: az “eurózóna beteg emberévé“.

 

kep_1A gazdaság növekedése 2014 második negyedévében negatívumot mutatott. Csak egy átmeneti kifulladásról van szó vagy ez már a hanyatlás első előjele lehet?

01_50

Az országban uralkodó hangulat nem erre mutat. Ukrajnát, az energia- és az euróválságot úgy érzékeli az orzság, mint nagy kihívásokat – egy olyan ország számára, amely egyébként a legjobb gazdasági kilátásokkal bír. “Németország erős”, állt Angela Merkel 2013-as választási plakátjain. Az SPD is olyan kancellárjelöltet állított ellenfélnek a választásokon, aki Németországot gazdasági „erőműnek“ tekinti. A 2005 óta tartó gazdasági fellendülés, az állítólagos gazdasági csoda 2.0-es verziója Németország fejébe szállt. Minden más ipari nemzetet lenéz, legfeljebb Kína kelt a németekben tiszteletet. A kancellárasszony Németországot „fejlődési motornak“ nevezte ki, pénzügyminisztere Wolfgang Schäuble „fejlődési mozdonyról“ beszél és a köztársaság elnöke a „munka-csodát“ magasztalja. Mindenfajta próbálkozást előnyként tartanak nyilván, Németországot a világ példaképének állítva.

01_50

A Német Takarékpénztárak Szövetsége például a takarékpénztárakban „sikermodellt“ lát Európa számára, amely arra hivatott, hogy megmentse a görög gazdaságot és újabban még a kubai rezsimet is kiszolgálja. A kormány pedig a koalíciós szerződéssel igazolhatóan missziójának tartja, hogy a közös határozati jogot német minta alapján egész Európában „tovább kell erősíteni“. A kancellár asszony a német duális szakmai képzés figyelembevételével Európa hátralévő részének kilátásba helyezte: „minden erejével azon lesz, hogy más országok is kövessék példáját“. Az átállás a megújítható energiaforrásokra állítólag már szintén a legjobb úton van ahhoz, hogy „exportsláger“ legyen belőle. Merkel szerint: „ A világ meg van győződve róla: ha valakinek valami sikerülhet, akkor azok csak a németek lehetnek.“ De ne felejtsük: a fennhéjázástól nincs messze a bukás.

01_50

Exportok: A mámor.

 

„Nem minden olyan megoldást, amiről ma vitatkozunk lehet már holnap megvalósítani“, mondta Gerhard Schröder egykori kancellár, amikor 2003 március 14.-én a parlament előtt bemutatta Agenda 2010 nevű reformtervezetét. Az első kommentárok elég lesújtóak voltak. A kancellár „nem teljesítette az elvárásokat“, írta a “Süddeutsche Zeitung”. Mindenkit kinevettek volna, ha akkoriban azt állítja, hogy az Agenda 2010 három éven belül képes lesz a munkanélküliséget 3 millió alá szorítani. Azt a máig is érezhető hatékonyságot senki nem feltételezte volna a reformról akkoriban.

 

Az Agenda 2010 intézkedéseit nem kell félreértelmezni ahhoz, hogy arra a következtetésre jussunk: csak felemás hatást értek el vele. A kevés, ebben a témában készített tanulmány egyike arra a megállapításra jutott, hogy a Hartz-reformokkal (2003-ban) sikerült a munkanélküliséget tartósan 1,4 százalékkal csökkenteni. Ez pedig nem kevés. De a foglalkoztatottság növekedését 2005 óta nem lehet csak ezzel magyarázni. Segített ott még más is: a kedvező, sőt a nagyon kedvező körülmények. A 2000-es évek óta létezik, első ízben az emberiség történelmében egyfajta globális középosztály. Rövid időn belül sikerült több száz milliónyi embernek elmenekülnie a keserű szegénységből, a középosztályba tartozók száma a Világbank számításai szerint egyedül a fellendülőben lévő és a fejlődő országokban 1990 és 2005 között 1,4 milliárdról 2,6 milliárdnyira növekedett.

 

Ebben döntő szerepe van természetesen Kínának. A Kinai Népköztársaság gazdasági növekedése 2004 és 2007 időszakában 10 és 14 százalék közötti csúcsértékeket ért el. És a német exportgazdaság az autó- és gépiparával kiválóan tudott úgy helyezkedni, hogy segíteni tudjon az országnak a „világ gyárává“ válásban. A német vállalatoknak meg kellett volna tagadniuk önmagukat, ha nem hagyták volna magukat Kína dinamikájától elragadtatni. A német exportokat emellett még egy másik tényező is segítette: mialatt Németországban a teljes foglalkoztatásúak átlagos bruttó havi keresete még máig sem tudta elérni az 1995-ös év szintjét, úgy más országokban – közöttük az eurózóna későbbi válságországaiban is – a bérek az egekbe szöktek.

 

Mi az igazság a német exportcsodát illetően?

 

kep_2A német exportok sikertörténete részben más országok vásárlókedvén alapul.

01_50

A német gazdaság ebből rögtön duplán profitált: az ezekből az országokból érkező igények növekedtek, ami az ottani konkurencia versenyképességének vesztét jelentette. Ez arra vezetett, hogy Németország pl. nagy tömegben kezdett el paradicsomot a napos Görögországnak eladni. Az iparosított világ egyre nagyobb részei kezdtek el tovább nyújtózkodni, mint ameddig a takarójuk ért. Ez kiolvasható a fizetési mérlegük egyenlegéből. Ha egy ország több pénzt ad ki, mint amennyit maga is képes kigazdálkodni, akkor a fizetési mérleg mínuszba billen.

01_50

Ezek a hiányok a 2005-2007-es években összegükben addig nem ismert magasságokba szöktek, mind abszolút értékben, tehát euróban vagy dollárban, mind pedig a gazdasági teljesítőképesség százalékaiban kifejezve. Különösen a német exportőrök jó ügyfelei eresztették el magukat. Nagy-Britannia, a 2000-es évek első évtizedének közepén a német áruk és szolgáltatások legfontosabb vásárlója ugyanúgy mínuszban volt a fizetési mérlegének egyenlegével, mint Olaszország

.kep_3

A brit fizetési mérleg egyenlege 1985 óta majdnem mindig túlnyomóan negatív volt. A királyság tehát többet importált, mint exportált – ami a német exportgazdaságnak egyúttal jó hírt jelentett.

01_50

Az USA és Spanyolország fizetési mérlegének egyenlegében szintén egyre nagyon hiányok tátongtak. És 2005-ben, hosszú idő óta először, a német exportőrök legjobb ügyfele, Franciaország is mínuszba került. De a németek nem voltak azok, akik ebben a helyzetben elkezdtek volna önhitten viselkedni. Hiszen csak hasznosultak mások túlkapásaiból. És időközben hasznosulnak abból a pénzügyi eszközből is, amelyet a következménykárok felszámolására használnak: a különlegesen alacsony kamatokból

.

Kamatok: az Európai Központi Bank folyamatos doppingja

 

Az amerikai vadnyugat sok szalonja csalogatott a 19. században “free lunch”-csel: aki italt rendelt az kapott hozzá ingyenes ebédet is. Ennek 3 fajta következménye lehetett: ha a vendégek egy ital és az ebéd elfogyasztása után tovább lovagoltak – akkor a tulaj ráfizetett. Vagy belekalkulálta az ebéd árát az italárba. Vagy pedig a finom ebéd rávette a vendégeket arra, hogy többet igyanak annál, amennyit tulajdonképpen akartak. Így vagy úgy: az ebéd minden más volt csak nem „free“ (ingyen). Vagy a vendégeknek vagy a vendéglősnek kellett érte fizetnie. “There ain’t no such thing as a free lunch”, ingyen ebéd pedig nincs, hangzik a közgazdászok közmondása. Valakinek valamikor mindig fizetni kell érte még akkor is, ha első pillantásra úgy néz ki, mintha ingyen adnák. Ez nincs másként az olcsó pénz annál a politikájánál sem, amit az Európai Központi Bank folytat.

 

kep_4Az alapkamat már alig létezik. Pedig annak Németországban legalább 4%-nek kell lennie.

01_50

Az alacsony kamatoknak kellene segíteni a görögöknek, spanyoloknak és olaszoknak ahhoz, hogy mielőbb lábra álljanak. De amit a nyilvánosság előtt folytatott vitákban gyakran elfelejtenek: ebből a hazai konjunktúra és munkaerőpiac is hasznosul, mégpedig erőteljesen. A német márka idejében Németországban is szenvedélyes viták folytak akkor, ha a Bundesbank (Német Nemzeti Bank) által megállapított alapkamat talán negyed százalékkal magasabban vagy alacsonyabban állt az akkoriban normálisnál. Ezzel szemben az elmúlt évben az EKB-nek az alapkamatot Németország helyzetének figyelembe vételével legalább 4 százalékban kellett volna megállapítania, mint idevágó számítások mutatják. Az alapkamat nagysága valójában azonban ténylegesen nulla volt. Ennek eredménye egy gigantikus konjunktúraprogram Németország számára. A fogyasztók nem tesznek félre pénzt, mert a takarékoskodás nem éri meg. Ehelyett úgy vásárolnak, mint már régóta nem, a kiadásaikat gyakran nulla százalékos kamatú hitelekkel fizetve.

01_50

A vállalkozások olyan kedvező hitelekhez juthatnak most, hogy szakemberek szerint ezzel így sok ezer gyengélkedő céget tartanak mesterségesen életben. És a tartományok pénzügyminiszterei végre szanálhatják költségvetésüket anélkül, hogy spórolniuk kellene. A Bundesbank (Német Nemzeti Bank) számításai szerint a kamatok lepusztulása a német kincstárnak egyedül az elmúlt évben majdnem 37 milliárd eurós többletbevételt hozott. A példátlanul hosszú ideje, példátlanul alacsony kamatok a német gazdaságnak egyfajta dupla doppingot jelentenek.

01_50

Ez azonban csak látszólag vezet erőteljesebb teljesítőképességhez és drága pénzbe kerül. Mint minden hosszú időn át folytatott doppingolásnál, itt is súlyos mellékhatásoktól kell tartani. A bankok és a biztosítók biztonsága megrendül. Zombi cégeket tartanak mesterségesen életben mindenki kárára. Pénzügyminiszterek és városi számvevők engedik ki kezükből a gyeplőt. A polgárok hajlamosabbak lesznek az időskori anyagi előregondoskodásuk elhanyagolására. És a végén még ingatlanpiaci buborék is előállhat. Ettől függetlenül fenyeget még valami más is: a konjunkturális túlhevülés. A dopping hatására a német gazdaság növekedése annyira felgyorsulhat, amit csak rövid ideig lenne képes elviselni. Az a majdnem 2%-os gazdasági növekedés, amit optimista konjunktúrakutatók még röviddel ezelőtt is a 2014-2016-os évekre előrejeleztek a Bundesbank állítása szerint sokkal magasabb a lehetséges növekedésnél. És ez a lehetőség a jövőben is állandóan csökkenni fog. Ennek központi kiváltó oka a munkaerőpiacban keresendő.

kep_5A csődbe jutott cégek száma egyre csökken. De a statisztika csal.

 01_50

Munkanélküliség: Az társadalom elfelejtettjei nem tudnak munkához jutni.

 

A Bild újság címlapján volt hajdanán olvasható: “A Kohl kormány alig 3 napja van hivatalban és a kancellár máris egyik válság-konferenciáról siet a másikra”. Ekkor 1982 október 7.-ét írtunk. Nyugat- Németországban 13 éves fennállás után éppen szétesett a szociálliberális koalíció és a kereszténydemokrata Helmut Kohl váltotta le a szociáldemokrata Helmut Schmidt-et. Kohl – így a Bild újság – gyors egymásutánban találkozott a gazdaság és a szakszervezetek vezetőivel. Fő témájuk volt: hogyan lehetne a rengeteg munkanélküli embert az utcáról behozni?

01_50

Kohl azután lett kancellár, hogy a liberálisok felmondták az SPD-vel fennálló koalíciójukat. Otto Graf Lambsdorff – az FDP politikusa – elfogadta a kihívást. Gazdasági miniszterként ugyanaz év szeptemberében bemutatott egy papírt, amelyben a következő reformokat követelte: “Fontos lesz az elkövetkezendő években a munkanélküliség elleni küzdelmet, mint első számú politikai feladatot általánosan elismertetni.” Abban az időben, amikor Lambsdorff papírra vetette ezeket a szavakat az NSZK-ban 1,8 millió embernek nem volt munkája.

01_50

Ezzel összehasonlítva: az elmúlt évben (2013-ban) Németország nyugati felén 2,1 millió, a keleti felén 900.000 ember volt munka nélkül. Abban azonban, hogy ez a helyzet egy kormány széteséséhez vezethetne nem hisz senki. Nincs ma egy olyan politikus sem, aki a munkanélküliség miatt “egyik válságkonferenciáról a másikra sietne”. A közvélemény ebben a témában mára nyilvánvalóan lejjebb csavarta a saját maga felé érzett elvárásait.

01_50

El kell ismerni: a munkanélküliség 5-ről 3 millióra csökkentése kétség nélkül óriási siker, olyan, amivel 10 évvel ezelőtt senki nem számolt. Azonban szívesen átsiklunk azon a tényen, hogy a 3 milliónyi hivatalosan bejegyzett munkanélkülin kívül további 900.000 ember létezik, akiket csak “alkalmasságmeghatározási és tréningeljárásokkal”, “polgári foglalkoztatási fázisokkal” és hasonló látszatintézkedésekkel tudnak a munkanélküli statisztikából kivenni. Azonkívül a “munka-csoda” egyszerűen elmegy a fontos problémacsoportok mellett. A befejezetlen szakképesítéssel rendelkező munkanélküliek száma 2013-ban 1,28 millió volt és tehát csak 50.000-rel voltak kevesebben, mint 2010-ben. A tartósan munkanélküliek száma 2010 és 2013 között csak 80.000-rel csökkent, 1,05 millióra.

kep_6

A munkanélküliség felszámolásában nyilvánvalóan megrekedt az ország valahol félúton. A munkanélküliek számának csökkentése 3 millióról 1 millióra vagy legalább kettőre egyre inkább távoli álomnak tűnik. “Minden lehetségeset megpróbáltunk, sok pénz befektetésével is”, vallotta be Andrea Nahles munkaügyi miniszter asszony néhány hónapja. “De sajnos újra és újra tapasztalnunk kellett, hogy nem sokra jutottunk.” Nahles-t az SPD bal szárnyához tartozónak számítják, egy olyan politikai spektrumhoz, amelyben nem kételkednek az állami beavatkozások a gazdaságra tett erejének hatásosságában.

01_50

Dolgozók: a burn-out csak a fél igazság

 

Németországban jelenleg olyan kevés gyermek él, mint még soha. Olyan technológiákkal rendelkezik, amelyek megkönnyítik és egyszerűbbé teszik életünket. Egyre több kortársunk dolgozik a földek, a gyári akkordmunka vagy a bánya helyett irodában. Mindezt látva azon a véleményen lehetnénk, hogy egy laza országban élünk. Sajnos nem ezt tesszük. A “burn-out” a média központi témájává vált. Igaz, hogy az “okostelefon korszakban” létezik a hivatás és a privát életünk határainak egymásba mosódása, ami egyúttal a munka sokat emlegetett “besűrítését” is jelenti. De az is igaz, hogy mindaz az idő, amit munkára fordítunk nem lett több a 20 évvel ezelőttinél – csupán a munka elosztása lett jóval kiegyensúlyozottabb.

 

kep_7Németország foglalkoztatottjai 2013-ban 58 milliárdnyi munkaórát dolgoztak hivatalosan, a házi és a fekete munka beleszámítása nélkül. Összehasonlításképpen: ez a szám Nyugat-Németországban 1960-ban 56 milliárd órát tett ki, 1991-ben az újraegyesített Németországban 60 milliárdot. A foglalkoztatottak növekvő számának figyelembe vételével ez azt jelenti, hogy a munka az egyén számára nem lett több – csak több főre oszlik.

01_50

Hogy mekkora igény van a német árukra és szolgáltatásokra Kínában, Amerikában vagy belföldön: ez az érem egyik oldala. Azt is figyelembe kell azonban venni, mire képes az ország. Ez pedig két tényezőtől függ: mennyit dolgoznak és milyen a munka hatékonysága. Kicsit műszakiasabban kifejezve: a gazdaság teljesítőképessége, tehát a bruttó hazai termék (GDP) a ledolgozott órák számából és az egy ledolgozott óra alatt kitermelt többletértékből – az értékadásból – származik. A GDP a befektetett munka és termelékenységének terméke. Ha ezt növeljük, tehát gazdasági növekedést akarunk előidézni, akkor vagy az egyik vagy a másik tényezőnek kell növekednie. És legjobb esetben mindkettőnek.

01_50

El lehetne gondolkozni például arról, hogyan tudnánk azok foglalkoztatottságát növelni, akiknek nem probléma az elhelyezkedés. De sajnos ez a lehetőség messzemenően ki van már használva. Akadémiai végzettséggel rendelkező nyugatnémet férfiak között a munkanélküliek aránya 2012-ben éppen csak 1,8%-ot ért el. Ha a gazdasági növekedésért sokkal többet kellene dolgozni, akkor olyan csoportokat is be kellene ebbe vonni, akiket a munkaerőpiac ezidáig elhanyagolt: az alacsony képzettségűeket, az idősebbeket. És a nőket, asszonyokat.

01_50

A befejezetlen szakképesítéssel rendelkező munkanélküliek nagy része olyan blokkot képez, amelyből nem sokan tudnak kiválni. Az elmúlt 10 évben megteremtett munkalehetőségek még egy százalékát sem kapták a szakmai végzettséggel nem rendelkező 25 és 34 év közötti fiatalok. Ezzel szemben az idősebbek részesedése a foglalkoztatottságban erőteljesen megnövekedett. 2003 és 2013 között a társadalombiztosítási kötelezettséggel rendelkező foglalkoztatottak száma 2,31 millióval emelkedett. 2,07 milliónyian, tehát tízből kilencen 55 év feletti személyek voltak. Az 55 és 59 év közöttiek korcsoportjában ez a részesedés már majdnem olyan magas, mint a “prime age”, az aktív keresőkorban lévők, tehát a 25 – 54 évesek között.

01_50

Németország öregszik és hosszabb ideig kell dolgoznia

 

 

 

kep_8Nemzetközi összehasonlítást alapul véve a japánok dolgoznak a legtöbbet. A törvényes nyugdíjkorhatár Németországban az 1946 előtt születettek számára 65 év, az ezután születetteknek azonban már hosszabb ideig kell dolgozniuk.

01_50

Tehát ez a lehetőség is messzemenően ki van használva. Mozgástér adódna még a 60 év felettiek korcsoportjában – éppen abban, amely néhány éve tömeges ösztönzést kapott a korengedményes nyugdíjazásra és azt igénybe is veszi. Az új nyugdíjcsomag életbe lépte utáni első 2 hónapban 109.000 kérvény érkezett be a nyugdíjba lépésre 63 éves kortól. Így már csak a nők maradnak hátra. A foglalkoztatott nők arányával Németország sokáig az európai középmezőnyben helyezkedett el. Ez azóta döntő módon megváltozott, a 28 EU-s államhoz viszonyítva Németország a nők foglalkoztatottsági arányával (73%) Dánia és Svédország után a 3. helyen áll. A fennmaradó lehetőség elsősorban abban rejlik, hogy azokat a nőket, akik már dolgoznak, több munkára ösztönözzék, mint eddig. A kiskorú gyermekekkel rendelkező anyák között kb. 1,5 milliónyi dolgozik teljes, ezzel szemben azonban 3,3 milliónyian részmunkaidőben. Ha sikerülne ezt az arányt megfordítani, akkor az – gazdaságossági szempontból – eredményt jelentene.

01_50

A trend azonban fordított irányban mozog.

 

 

 

A 90-es évek közepén a kiskorú gyerekekkel bíró keletnémet házaspárok három negyede volt teljes munkaidőben foglalkoztatva. Időközben ez már csak a párok felére érvényes. Az ország nyugati részén ez az arány már korábban is mindig alacsonyabb volt és azóta is egyre tovább csökken: 45-ről 25 százalékra. Erőteljesen javítani kellene a keretfeltételeken, elsősorban a gyerekek egész napos gondozásának lehetőségén ahhoz, hogy ez a trend megváltozzon. 60 év feletti alacsony képzettségűek és a kisgyermekes anyukák: ők a német munkapiac új reménységei. Az ő munkájukra van szükség ahhoz, hogy a német gazdaság teljesítőképessége tovább növekedjen. De még ha sikerülne is ennek az embercsoportnak a részesedését drasztikusan növelni a foglalkoztatottságban, a népesség előttünk álló általános elöregedése minden ezzel kapcsolatos sikert viszonylagossá tenne.

01_50

 

Demográfia: Az átmeneti siker elködösíti a drámai helyzetet

 

 

 

Az évezredforduló óta egyre több alacsony születési számú évjárat ment nyugdíjba. 2010-ben és 2011-ben, amikor a különösen kevés gyermeket adott 1945-ös és 1946-os évjáratok elérték a hagyományos nyugdíjkorhatárt, a 65 év felettiek száma összezsugorodott. A német nyugdíjbiztosítás 2012-ben olyan kevés új nyugdíjjogosultat vett számba, mint 2 évtized óta egyszer sem. Ezen kívül az évezredforduló óta világra jött évjáratok nagyon kevés gyermekkel rendelkeznek. Ennek oka, hogy a születési arány továbbra is változatlanul alacsony és a mai fiatal szülők maguk is már a kevés születéssel bíró évjáratokhoz tartoznak.

 

kep_10kep_10

Ez az jelenti, hogy Németország aktuálisan duplán hasznosul a demográfiai fejődésből. A munkaképes korú népesség része az össznépességhez képest nagyon magas. Ez a privát és állami költségvetést jelentősen tehermentesíti. Szakértői vélemények „közbeeső demográfiai csúcsról“ beszélnek. Viszont már csak néhány év kérdése, mikor lesz ennek vége. Legkésőbb a jövendő évtized kezdetével állandósulni fog a nyugdíjasok számának növekedése. Ezzel ellentétben folyamatosan csökkenni fog azok száma, akiknek a nyugdíjasokat kell ellátniuk. Két évtizeden keresztül fognak évről évre nagy születési számú évjáratok nyugállományba vonulni, amivel megszűnik a hozzájárulásaik befizetése a nyugdíjkasszába – és ezzel egyidejűleg a kedvezményezettek oldalán fognak megjelenni. Ezeknek a nagy létszámú évjáratoknak a nyugdíjait olyan később született évjáratoknak kell megfizetniük, amelyekben lényegesen kevesebb gyerek jött világra.

 

kep_11

Kihalnak a németek, jósolják máris pesszimista demográfiai kutatók. Bevándorlás nélkül nem fogja tudni Németország a termelékenységét a mai szinten tartani.

01_50

“A magasabb foglalkoztatási részesedés csak késleltetheti a munkaképes népesség zsugorodását, de megállítani azt nem tudja”, véli Holger Bonin az Európai Gazdasági Kutatási Központ (ZEW) vezető munkaerőpiaci szakértője. Erre egyes egyedül a növekvő bevándorlás lenne képes, legalábbis elméletileg. Ahhoz azonban becslések szerint évente 400.000 – 500.000 bevándorlót kellene az országnak felvennie. Ennek megvalósítása azonban a szakemberek egybehangzó véleménye szerint még hosszú távon sem lehetséges.

01_50

Növekedés: Az új normalitás

 

A politika tehetne valamit azért, hogy Németországot a külföldről érkező fiatal, jól képzett munkaerő számára vonzóbbá tegye. A tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy a bevándorlási áramlatokat nemhogy előre látni, de még irányítani sem lehet. A nyilvánosság előtt annyit emlegetett „új népvándorlás“ olyan remény, amire építeni nem lehet. A vezető német gazdasági kutatóintézetek legfrissebb, fél évente nyilvánosságra hozott „közösségi diagnózisában“ azt jelezték előre, hogy a Németországban ledolgozott munka mennyisége már 2017-től csökkenni fog. Attól kezdve minden gazdasági növekedés beláthatatlan ideig csak egyetlen egy forrásból tud táplálkozni: a termelékenység növekedéséből.

 

 

Ez lesz az a normalitás, ami nemsokára kopogtatni fog az ajtónkon. Németország régi normalitása abból állt, hogy az elosztásra váró torta kvázi magától növekedett. Ez volt az a világ, amikor a gazdasági növekedés a demokrácia és társadalmi béke kenőanyagának számított. Elosztási konfliktusokat meg lehetett oldani anélkül, hogy az akármelyik résztvevőnek fájdalmat okozott volna. Az ország jövendőbeli struktúrája viszont, nem a gazdaság növekedésére fog épülni. A gazdaság zsugorodni fog és az elosztandó torta egyre kisebb lesz. Ebből a helyzetből az egyedüli kiút a termelékenység növekedése. A termelékenység növekedése, hosszú távon nézve a növekvő jólét fő forrása. Ha Németországban sokkal jobb az élet, mint a Dzsibutiban vagy a Dominikai Köztársaságban élőknek, akkor az nem azért van, mert a németek többet dolgoznak – hanem egyedül azért, mert az az értékteremtés, amit minden egyes dolgozó ember a munkájával létrehoz, átlagában sokkal magasabb színvonalú.

 

A probléma csak az, hogy a termelékenység Németországban már régóta gyengül. Az első nagy csalódás a 80-as években volt érezhető: az átlagos évi növekedés a 70-es évekhez képest 2,1%-ra, tehát majdnem a felére csökkent. A 90-a években jött a következő csalódás: az újraegyesült Németországtól elvárhattuk volna a termelékenység növekedését – már csak a keleti országrész óriási felzárkózási igényei miatt is. Ez az össznémet statisztikákban azonban nem volt érezhető, azok a 90-s években csak 2,2%-os növekedést mutattak ki, alig többet mint a 80-as években. A harmadik csalódást az évezredváltás hozta. A termelékenység növekedése 2000 és 2013 között átlagosan már csak 1,2% volt. És az irányzat továbbra is lefelé mutat. A politika által beharangozott új gazdasági csoda évében, 2005-ben pedig a növekedési átlag éppen hogy elérte a 0,9%-ot. Az embernek olyan érzése támad, mintha a német gazdaságot az utóbbi években izomsorvadás támadta volna meg.

 

kep_121993 és 2013 között az átlagos növekedés 1,29%-os volt. Németország előnye a betegeskedő Japánhoz (0,84%) képest nem túl nagy. A lemaradás Nagy-Britanniához vagy Finnországhoz (2,4%) vagy Svédországhoz (2,5%) sokkal nagyobb.

01_50

Az OECD, az ipari nemzetek agytrösztje a gazdasági növekedés lehetőségeit 2060-ig évi 1,1 %-ra becsüli. Az aktuális adatok figyelembe vételével Németország Japánnal együtt az iparosodott világ legrosszabbul teljesítő országa lenne: az összes többi OECD tagországnak magasabb fejlődési mutatókat jeleznek előre, az átlag 2,2% 2030-ig és 1,8% az azután következő 3 évtizedre. Másként fogalmazva: Németország a legjobb úton van afelé, hogy a világgazdaság koloncává váljék. Emellett még nem is biztos, hogy a termelékenység évente „csak“ 1,6%-al növekszik – bekövetkezhet egy fordulat és a termelékenység fejlődésének tempója a közelmúlttal szemben megduplázódhat. Elvileg ez is lehetséges. De ehhez két dologra feltétlenül szükség lenne: egyrészt arra, hogy a technológiai fejlődés továbbra is előre haladjon, másrészt arra, hogy azok a magánberuházások megtörténjenek, amelyekre a műszaki fejlődés gazdasági értékesítéséhez szükség lenne.

 

Az első feltételben nincs hiány, éppen ellenkezőleg: az az átalakulás, amellyel a számítógép és az internet időközben a gazdaságot átszövi, talán a legfontosabb technológiai változás a kb. 100 éve bevezetett villamosítás óta. A digitális forradalom termelési potenciálja gigantikus méreteket ölthet. Ehhez képest a beruházások mértéke nagyon visszaesett. Ennek oka: az állam és az ipar komoly vitába keveredett egymással.

 

A beruházások leépítése

 

2014. április 8-ban Wolfgang Schäuble német pénzügyminiszter bemutatta büdzsétervezetét a Bundestagban (német parlamentben) és nem győzte magát dicsérni. Az ország főpénztárosa azt hangoztatta, hogy a politikájával „nem csak bizalmat teremtett a privát beruházások klímájához, hanem cselekvési mozgásteret is létrehozott célzott állami beruházások megvalósításához.“ Schäuble szerint: „Így kell egy hosszú távra tervezett növekedési politikának kinézni.“ Pontosan ezt követően 48 órával később hozták nyilvánosságra a vezető német gazdaságkutató intézetek fél évente megjelentetett közös diagnózisukat. Ez egy 84 oldalas szakvélemény volt, amelynek 34. oldalán az új kormány pénzügyi kihatásokkal bíró intézkedéseit is felsorolták. Közöttük mindazokat is, amelyek tág értelmezésben beruházásoknak tekinthetők: az állam pótlólagos kiadásait infrastrukturális intézkedésekre, óvodákra, iskolákra és felsőoktatási intézményekre, valamint az egyetemeken kívüli kutatásokra. Mindezekre az állam 2014-ben és 2015-ben összesen 3,6 milliárd eurót kívánt fordítani, ami szép és jó.

 

 

De összehasonlításként: ennek az összegnek a többszörösét tervezi a nagykoalíció olyan intézkedésekre kiadni, amelyek célja a jóléti állam szolgáltatásainak kiterjesztése és amelyek az államkasszát még közelebb fogják juttatni a csődhöz. Egyedül a nyugdíjcsomag 13,4 milliárd eurót fog elnyelni. Különféle más intézkedések, többek között a gondozási támogatás és a gondozási biztosítás pótlólagos szolgáltatásai együttesen további 7,1 milliárdot fognak felemészteni. Ez a minta nem új, amint azt az állam nettó állóeszköz-beruházásai is mutatják. Ezt úgy számítják ki, hogy a bruttó beruházásokból levonják a leírásokat, tehát az elhasználódás és gazdasági elöregedés miatt fellépett értékcsökkenést. Ha a leírások nagyobbak, mint a bruttó beruházások, akkor a nettó állóeszköz-beruházások negatívak lesznek. Ebben az esetben beszélnek a szakemberek tőkekivonásról. Pontosan ez történik a nyilvános szektorban, éspedig évek óta.

 

 

Az állam, a tartományok és az önkormányzatok tőkekivonásai 2003 és 2013 között 15 milliárd euróra növekedtek. A következményeket már régóta érezni. Az ADAC szerint a német autópályák legalább 1600 km hosszúságú össz szakasza tartósan túl van terhelve. A Német Urbanisztikai Intézet adatai szerint Németországban több mint 10.000 hidat kellene lebontani és újjáépíteni. És a folyami hajózás olyan fontos vízi útjai, mint az Északi-tengert a Balti-tengerrel összekötő csatorna időről-időre nem hajózhatók.

 

kep_13Minél kisebb jelentőségű az országút, annál rosszabb az állapota. Amíg az autópályák állapota némiképpen elfogadható, addig az országutaké már sokkal rosszabb. A hosszabb útvonalak forgalmára azonban a hidak állapota is nagy kihatással van.

01_50

Ennek ellenére mind a gazdasági-, mind a pénzügyminisztérium hosszú ideig tudomást sem vett a fennálló problémákról. Mindkét minisztérium még hónapokkal ezelőtt is olyan részletes analíziseket jelentetett meg, amelyekben a nyilvánvaló problémák félremagyarázásával próbálkoztak. Azt állították, hogy a közérdekű beruházások mértéke semmi esetre nem alacsonyabb a szükségesnél. Időközben legalább ebben a pontban és legalább a kormány egyes tagjainál kezd megváltozni a hozzáállás. De azt még mindig sokan nem ismerték fel, hogy a Wolfgang Schäuble által még néhány hónapja is úgy feldicsért „kedvező magánberuházási klíma“ nem felel meg a valóságnak.

01_50

Németországban a 80-as években, összehasonlítva a többi ipari országgal az átlagnál jóval több volt a beruházás. A 90-es évek óta azonban Németországban a beruházások száma az átlag alatt van. A német vállalatok beruházási kedve nem csökkent. Csak sajnos nem Németországban. A belföldön végzett privát beruházások már a 90-es években visszaestek – a keleti országrész felzárkóztatási igényeinek ellenére. Az ezredforduló után ez a visszaesési trend felgyorsult. A vélt gazdasági reneszánsz hatására a magán beruházások a 2000-es évek folyamán növekedtek – de csak kis mértékben és átmenetileg. Ezek értéke 2013-ban már csak a bruttó hazai termelés 1,9%-át tette ki – annak ellenére, hogy a cégek az alacsony kamatok miatt olyan olcsón juthattak tőkéhez, mint még soha. Ez a szám éppen annak egyharmadát éri el, amit az ezredforduló idején beruháztak.

01_50

Az összgazdasági „tőkekészlet“ még növekszik, de már csak nagyon lassan. És a fejlődés különösen abban a szektorban olyan gyenge, amely eddig mindig a német jólét legfontosabb tartópillérjének számított: az iparban. 2000 óta a tőkekészlet a feldolgozóipar majd minden nagyobb szakágában zsugorodott. Na és? – mondhatnánk: a német iparnak összességében jól megy a sora, sok cég sorozatban ér el exportsikereket és nemzetközileg olyan elismerésekben részesülnek, mint még soha. Ez így rendben is van. De a belföldi leépítések azt jelentik, hogy az egész népgazdaság egyre inkább függeni fog néhány olyan gazdasági ágazattól, amelyek még belföldön képesek lesznek terjeszkedni.

01_50

A gépiparról és az autóiparról van szó – két iparágról, amelyek együtt 2013-ban a német folyófizetési mérleg-többlet nem kevesebb mint 99%-át gazdálkodták ki. Időközben minden 3. euró, amelyet Németországban kutatásokra és fejlesztésekre adnak ki az autóiparból származik – abból az iparágból, amelyet 3 nagy konszern tart a kezében. A DAX-on (a német részvényindexen) jegyzett 30 konszern 2013-ban kigazdálkodott nyereségének negyedrésze jutott a BMW-re, a Daimler-re és a Volkswagen-re. Sőt 2012-ben ez a részesedés még a 40%-ot is meghaladta.

01_50

A tőkekészlet alakulása előrejelző mutató. Zsugorodása még nem jelenti a beruházások csökkenését. De minden egy helyen végzett bővítési beruházással sokkal nagyobb, más helyeken kimaradó pótlólagos beruházások állnak szemben. Ennek következményei összgazdaságilag tekintve csak késedelemmel fognak hatni: elöregedett gépek is tudnak még annál tovább működni, mint amennyit elvárnak tőlük. Ez egy ideig mehet így. De el fog jönni az az idő, amikor az elöregedett gép felmondja a szolgálatot, ha nem helyettesítik. Vagy pedig annyira elavul, hogy versenyképes gyártásra már nem lesz alkalmas.

01_50

A politika semmibe veszi a tényeket

 

A beruházási kedvetlenség okait nem lehet egyszerűen megindokolni. Az áram emelkedő ára játszhat benne szerepet, az euróövezet jövője iránt érzett gondok pedig ezt a bizonytalanságot még csak növelhetik. De a visszaesés annál sokkal korábban kezdődött, semhogy azt egyedül az energia- és az euróválság számlájára lehetne írni. Ami időközben tény: a német vállalkozások elébe mennek a demográfiai öregedésnek – és célzottan ott ruháznak be, ahol úgy gondolják, hogy a jövőben is találhatnak elegendő munkaerőt. Az autóipari beszállító BOSCH cég például 2013 novemberében megnyitotta a romániai kutató- és fejlesztőintézetét Kolozsváron. „A jól képzett mérnökök elérhetősége döntött lényegében az új székhely telepítéséről,“ nyilatkozta a cég. A cégvezető szerint az elmúlt évben nagy lépést tettek afelé, hogy a jövőben a kutatást és fejlesztést Európán kívül folytassák, azzal a céllal, hogy közelebb kerüljenek a tehetséges munkaerőkhöz.

 

 

Sokkal fontosabb lenne, ha a politika mindent elkövetne a munkaerő mennyiségének növelése érdekében. De ehelyett mi történik? Éppen az ellenkezője. A nagykoalícó első fél évének központi gazdaságpolitikai projektjei a nyugdíjcsomag és a minimálbér voltak, amelyek közül épp az utóbbit olyan magasan állapították meg, hogy az becslések szerint alacsony képzettséggel rendelkezők munkalehetőségeinek százezreit fogja megszüntetni vagy megakadályozni. A tervezgetés pedig a nyári politikai szünet után újult erővel megy tovább.

01_50

A családi ügyek miniszter asszonya olyan programon ügyködik, amelynek célja a fiatal anyukákat rávenni arra, hogy részmunkaidős foglalkoztatottságok helyett teljes munkaidőben dolgozzanak. Az SPD néhány tagja „stresszellenes“ törvény bevezetését követeli (lásd idevágó cikkünket is). Legújabban pedig komolyan vitatkoznak a 60 éves kortól bevezetendő részleges nyugdíj lehetőségeiről is. Sigmar Gabriel alkancellár a múlt héten a Bundestagban kijelentette, hogy a német gazdaság nagyon jól ellen tud állni a válságoknak és elegendő erővel rendelkezik. Ez azonban hamarosan meg fog változni. És úgy tűnik, hogy a kormánynak nincs más dolga, mint ezt felgyorsítani.

 

Forrás:

http://www.welt.de/wirtschaft/article132592506/Das-letzte-grosse-Hurra-der-hochmuetigen-Deutschen.html

 

Fordította: Egresi István

 

VISSZA A FŐOLDALRA !!!

 

További németországi munkavállalással kapcsolatos írásaink:

A német Munkaügyi Központok állásajánlatai

Ingyenes tanácsadás magyaroknak Németországban

A jól képzett európai fiatalokat Németország tárt karokkal várja

Miért könnyű Németországban munkát találni?

A német szakszervezeti tagság megéri mindenki számára

Blankenburg-i botrány: magyarok kiszolgáltatott helyzetben

A német minimálbér (8,50 euró) bevezetése: előnyei és hátránya

Több ezer munkahely fog megszűnni a német minimálbér miatt?

Európában a németek túlóráznak a legtöbbet

Az Empátia Balatin képző központ szakképzései és munkaközvetítése

A “szegénységi bevándorlás” elleni törvényt elfogadták Németországban

Kik és hogyan verik át a magyarokat külföldön?

Továbbra is a kivándorlás gondolata foglalkoztatja a magyarokat

Ha nem beszéled a nyelvet – nincs esélyed külföldön!

Tények és tévhitek a külföldi munkavállalásról

Évről évre több magyar vándorol ki Németországba

A külföldi kiküldetésről

 

További német vonatkozású cikkeink:

Most kezdődnek a német bolhapiacok! Hová érdemes elmenni?

A külföldről megigényelt német családi pótlékról

Az autósok makacssága sok ember halálát okozza (Rettungsgasse)

A fiatalok már csak hazalátogatnak a lassan pusztuló országba?

A német SCHUFA mindenkiről minden adatot összegyűjt

Családon belüli erőszak – már nem tabu téma!

Hová meneküljenek a nők Németországban erőszakos férjük elől?

Gyermekkel Németországban: Hová tegyük gyermekünket három éves korig?

Mennyi zsebpénzt adnak a német szülők gyermekeiknek?

Július 1-től olcsóbban lehet az európai külföldön telefonálni

Elveszett az útlevelem külföldön? Csak semmi pánik!

A németek és a szex – számok és tények

Szexriport – érdekességek a németek nemi életéből

Egy orvos kipakol: A modern gyógyászat hét főbűne

Hihetetlenül érdekes új fagyi kreációk Németországban!

A kenyér Németországban már régóta nem csak táplálék!

Német világörökség: sör, kenyér, Beethoven – és talán a bürokrácia?

Az új német egészségügyi kártya még mindig vitatott

Kutya tartás Németországban: Költséges és körülményes hobbi

Gyermekkel Németországban: A német családi pótlékról

A német nyugdíj hazugságról: Művileg generált generációs vita?

Facebook csoportok Németországban élő magyarok számára

Itt is “Flat”, ott is “Flat”. Egész Németország “Flat”-ezik!

TOP 10: Németország leghíresebb bevásárlóközpontjai

A felesleges németországi körforgalmakról és a giccses német szobordíszekről

A német szitkozódásokról és a férfi emancipációról

A német választások – Sikerek és kudarcok

 

Cikkeink a “Német nyelvtanulás” sorozatunkban:

Német nyelvtanulás: Németország a szlogenek országa

Német nyelvtanulás: Alkoholmentes italok elnevezései (1.rész)

Német nyelvtanulás: A legfontosabb német rövidítések

Német nyelvtanulás: Álláspályázatok német nyelven (1. rész)

Német nyelvtanulás: Ivási kultúra kifejezései és szokásai

Német nyelvtanulás: Német köszönési formák és szokások

Német-magyar kisszótár: sörözők, borozók, kocsmák

Német nyelvtanulás: Német-magyar gasztronómiai kisszótár

A német szitkozódások és a férfi emancipáció

 

.