2015-02-02 13:36

Egy megható lovastörténet a lovak szerelmeseinek

Kategóriák: Életmód-Fiatalok

Bota Ágnes írása:

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislány, akinek már a génjeiben, szívében, lelkében benne éltek a lovak. Ez a kislány én voltam. Ezek az érzések megmaradtak felnőtt koromban is, nagyon szerettem, elbűvölten néztem őket, de nagyon féltem tőlük.

kiérdemelt bizalom_1Bota Ágnes lovával. A kép cime: ” Kiérdemelt bizalom”

16 éves koromig vidéken laktunk, közelben tanyák, állatok, köztük lovak. Mindig voltak állataim, lovat kivéve, ha állatot kellett menteni, ápolni, befogadni, az nálunk kötött ki. Már nagyon hamar eldöntöttem, hogy a „nagybetűs életben” állatokkal fogok foglalkozni. Természetesen nem így lett. 120 fokos fordulatot vett az életem és elszakítva a vidéki élettől, barátoktól, mindentől, amit szerettem, egy nagyvárosba költöztünk. Ezt úgy vészeltem át, hogy panellakásunkban minden volt, ami befért, volt kutyám, hörcsögeim, tengerimalacom, halaim, teknősöm és madaraim.

pferde_singlereisen.de_

Így éltünk, éldegéltünk. Beilleszkedtünk a nagyvárosi rohanó világba, iskola, tanulás, munka. Hétvégeken kis programok. Közben teltek, múltak az évek. Míg nem egy napon, váratlan fordulat következett be, a mi megszokott „mókuskerék” életünkben, megint fordult a világ egy nagyot. Volt nekem, egy László nevű keresztapám, akivel nagyon ritkán tartottuk a kapcsolatot, hisz Németországban élt és ott volt a családja, gyerekei. Ő is élte a nálunknál sokkal nagyobb, nagyvárosi zajos életet. Így mindig inkább őket hívtuk haza, ide „vidékre”.

32228-pferd-galoppiert-durch-weide

Tudni kell róla, hogy állatorvos akart lenni, és mindenki megdöbbenésére mérnök diplomát szerzett. Igazából sosem beszéltünk arról mi köze van a műszaki dolgoknak a lovakhoz, de nem is érdekelt akkoriban ez senkit. Ő egy fanyar humorú, sportos, komoly, diplomás ember volt. Sokat dolgozott, felőrölte a munka, így sajnos ő sem volt kivétel, szétesett a család és elvált. Maga mögött hagyta a város porát és elköltözött egy kis alpesi falucskába.

374541_pastbishhe_zagon_koral_koni_mgla_utrennij-tuman_1680x1050_(www.GdeFon.ru)

Rögtön körbe vette magát kutyákkal, birkákkal, kecskékkel és vett egy lovat, mely vemhes volt, így nem soká ő maga is láthatta egy piciny jövevény megérkezését. Már volt két lova, de egy igazi lovasembernek, nem elég két ló, vett még egy kancát. Ha már van kanca, kell ám egy csődör is. Így aztán lett 4 szép lova. Ő gyerekkora óta tudott lovagolni, hisz ő annyi sportot űzött. Mindig mondta, szeretne majd nyugdíjas éveiben tanyán, állatok között élni és megpihenni.

mensch-und-pferd-2efafc56-fe0c-4850-ac89-52038b92a040

Ezen a különleges napon, az én rokonom hívott bennünket, hogy látogassuk meg, mert már rég nem találkoztunk és itt biztos jól érezzük majd magunkat. Így irány az alpesi kis falucska! Nem volt nehéz oda találni, az úton befelé legelők és lovak, akkor még nem tudtam, hogy ezek milyen lovak, csak néztem szépségüket. Megérkezésünkkor szembesültünk a ténnyel, hogy azok az ő gyönyörű lovai. Büszkén ment közéjük és azok vágtába jöttek le a lejtőn, gyönyörű volt a látványuk. Én gyorsan kerestem egy menedéket, kerítésen kívül, mert azt mondtam magamnak: mi van, ha nem tudnak megállni?

header_beispiele_aus_der_praxis

Istenem, itt a vég! – gondoltam. Ő mosolygott, határozottan mondta, ne félj! – megállnak! Nem bíztam eléggé benne, kár volt, mert valóban megálltak. Alig mertem őket megsimogatni, mert még mindig féltem a lovaktól, olyan nagyok voltak, úgy közrefogtak. Már akkor az én keresztapám csikót nevelt, már a csődörrel fedeztetett, élte a lovas emberek szép életét. Na és mindig azt mondta, ez nem véletlen, hisz a nevében is benne van a ló, hisz László! – ezen is sokat mosolyogtunk.

pferden-auf-einer-weide

Azt láttam, hogy mennyire fontos neki az állatok, lovak közelsége, mennyire bensőséges, erős kapocs van köztük. Nem tudtam eldönteni, már ekkor felnőtt fejjel, hogy ez családpótlás? Szenvedély? Vagy ő már ekkor tudott valamit, amit még senki nem. Erről és sok mindenről nem beszélt. Természetesen, mint mérnök ember itt is kapott megbízást és munkát, ez miatt néha kocsiba ült és meglátogatta az ő sok-sok évig élt „civilizált” nagy városát. A nyüzsgő városból, ha visszatért, itt mindig várták, mint a gyerekek a kutyái, a birkái, a kecskéi és a lovai.

pferde_teaser_395_247

Mindennek meg van ám a rossz oldala is, hiszen bántotta, talán emésztette belül, hogy családja nagyon magára hagyta, hisz fiait igazán nem érdekelték az állatok, a lovak világa és egyáltalán a vidéki élet. Ők inkább a város zajos, szórakoztató életritmusát szerették. Így hát áldás volt számára az én, később barátnőm látogatásai. A látogatás, ami eddig csak egy évben egyszer, kétszer történt meg, most már egyre többet. Nem ő jött, hanem mi mentünk sokszor, sokat. Telt múlt az idő, de egy dolog nem változott: az én félelmem a lovaktól. Próbálkozott az én keresztapám, hogy üljek fel rá, de látta, hogy félelmeim már, már hisztibe csapnak át és lemondott róla, hogy erőltesse.

files-ThemenReitenGenusstippsreiten1Large

Megmaradt a simogatás, az etetés, bár már átkefélgettem selymes szőrét, nagy sörényét, amit élveztem, ilyenkor megszűnt a világ, de hogy ráüljek, hát olyan nincs! A család nagyokat mosolygott mindig rajtam. Milyen lovas ember vagy te, aki fél a lótól? Akár merre is jártam és lovat láttam, nekem ki kellett szállnom a kocsiból, oda mennem hozzájuk és megsimogatni őket, rájuk csodálkozni. Voltak olyan lovak, akiket csak kellő távolságból nézegettem, ők is engem, mert hát már nekem voltak „saját lovaim” – a haflingi lovak személyében és ők már ismertek és boldogan üdvözöltek. Akikkel meg közben, utam folyamán találkoztam, mégis csak más lovak. Azok, akik engem nem üdvözölnek, nem rohannak felém, azok „vad lovak”.

pic_1397300308_10

A munkám miatt, ami nagyon sok odafigyelést igényel, az emberekkel való foglalkozás, az örökös rohanás, közben tanulás, megtette hatását. Kimerültem, fáradt voltam, kidőltem. Tudtam, hogy pihenésre van szükségem, de ennek ellenére elmentem orvoshoz egy kivizsgálásra. Tényleg nem voltam beteg, a diagnózis kitettség, kimerültség volt. Így hát teljes pihenésre volt szükségem. Itt megint belépett az életembe a sors. Ekkor derült ki szeretett rokonomnál egy súlyos kór, mely előrehaladott volt és gyógyíthatatlan, leucemia. Nem is gondolkodtam, irány a kis német falucska! Furcsa érzés volt, mert már hányszor jöttem, mentem, de most valami mást éreztem, már nem is éreztem a saját fáradtságomat, inkább keresztapámért aggódtam.

pferde_singlereisen.de_

Még valami történt, fordult az életemben. Amikor megérkeztem, szinte észrevétlenül rohantam, először a kerítéshez, ahol rég nem látott lovaim rohantak felém és én boldogan simogattam, puszilgattam őket. Mikor visszamentem a kocsihoz és az ajtóból még visszanézve rájuk, döbbentem rá, arra a tényre, hogy félelemérzés nélkül mentem oda hozzájuk, mentem be közéjük, nem éreztem azt a bátortalanságot, félelmet, amit ezek előtt. Ez jó érzéssel töltött el. Innentől kezdve már egyre többet, sőt egész napokat voltam köztük, sőt az egyik ló, aki Jerry névre hallgat, ki is választott, vele még szorosabb szállak fűztek össze, mint a többiekkel.

header_beispiele_aus_der_praxis

De még mindig nem ültem fel rá, ezt hozzá kell tennem. A rokonom betegségével picit, mintha jobban felnőttem volna, hisz tudtam, hogy át kell majd élni egy családtag elvesztését, de még jobban fájt nekünk, hogy ő, a súlyos betegsége mellett, még jobban aggódik a drága, féltett, imádott lovai miatt. Mi lesz velük, ha ő elmegy, hisz a családban senki nem ért a lovakhoz, nem elég nekik enni adni, meg kiterelni a legelőre… ennél bonyolultabb világ a lovas ember világa és gondolkodása. Nekem bátorságot kellett önteni magamba, és legyőzni a félelmem, el kellett kezdeni felülni a lóra. Nem hisztizni, mert abból már pánikszerűen sok volt eddig. Mintha a lovak is tudták volna, hogy kell megijeszteni, csipkedni. Elindulni felém és hirtelen irányt váltani.

374541_pastbishhe_zagon_koral_koni_mgla_utrennij-tuman_1680x1050_(www.GdeFon.ru)

Az én László rokonom, isteni fanyar humora és biztatása nagy előrehaladást mutatott, hisz én már első alkalommal ügettem, úgy hogy ő futott mellettem és lépés, ügetés. Fokról, fokra haladtam, nem mondom, hogy nem volt fárasztó, alig vártam, hogy leszálljak. Azért magamban úgy éreztem, én sosem fogok megtanulni lovagolni. Ami biztos volt, hogy imádtam őket, szerettem nézni a vágtájukat, ahogy kergettem őket, ahogy a jutalomfalatokért majd szétszedtek. Éjszakánként is kimentem hozzájuk simogatni, megnézni őket, fantasztikus jó érzés volt, de úgy gondolom, ők is érezték ezt a szeretetet, ami feléjük áradt. Mindig üdvözöltek, sokszor és hosszan.

32228-pferd-galoppiert-durch-weide

Ahogy az én drága keresztapám egészsége engedte, folyt a lovasmunka, tanulás. Büszkén mondogatta, engem az „Isten is lóra teremtett”, ezen is, meg sok minden máson jókat mosolyogtam. Mondanom sem kell, minden mindig tökéletes volt az ő számára. Persze én ettől sosem éreztem többnek magam és mindig úgy éreztem, hogy bár nem félek már annyira, de nem hiszem, hogy én valaha úgy igazából megtanulok lovagolni. Bár tudtam, hős vagyok, bátor, kitartó. Legjobban a ’”mesterem” volt egy igazi „harcos”, hiszen harcolt a kórral, és valahol velem is „háborút kellett megnyerni”, hogy én is végre elhiggyem, menni fog, de ehhez kell, hogy én is nagyon akarjam.

pferden-auf-einer-weide

Ehhez kellett egy barátnő segítsége is, ő volt Kriszta. Így már őt is bevonva megkezdődött a lovakkal való teendők ellátása. Nem sok barátom van, hisz igaz barátra ritkán akad az ember. Ott dolgozott, ahol én. Úgy rohantunk el sokszor egymás mellett, hogy azt sem tudtuk ki melyik részen van. Persze nem is érdekelt bennünket, csinálta mindenki a saját maga dolgát. Egy vacsorán ez az „ismeretlen ismerős” kolléganőm ült velem szemben. Őszintén szólva számomra túl hivatalos és távolságtartó volt. Amúgy sem szeretem ezeket a protokoll vacsora estéket, de azért próbáltunk egymással egy-két udvarias mondatot váltani, de nem volt célom barátnőt begyűjteni. Nem volt közös témánk és nem is igazán beszéltem az én magánéletemről, szenvedélyeimről.

pferde_teaser_395_247

Ekkor én már javában lovaztam, de nem hangoztattam, mert ez az én magánéletem egy része volt. A sors megint dolgozott közben, hisz valamiért össze kellett bennünket hozni, mi pedig nem igazán akartunk egymással barátkozni. Mint mindig korán bent voltunk, későn jöttünk el, talán mindig az utolsók között. Így volt ez akkor is, ami alatt vártuk, hogy kinyissák a biztonságiak az ajtót, muszáj volt szóba elegyednünk egymással, így valahogy szóba került, ki mit csinál hétvégén. Mondtam én megyek ki Németbe, lovazni. Ő ezen meg sem lepődött, – mondta, hogy ő mennyire szeretne megtanulni lovagolni, és mennyire szereti a lovakat, de ő még csak simogatta. Vannak kutyái, és vadász görénye, halai, patkányai, és most vett egy siklót.

pic_1397300308_10

Úristen! – gondoltam, sikló? Végül is majdnem olyan mint a ló, csak teljesen más, ezen is csak mosolyogni lehetett. Keresztapám annyira örült, hogy most már van két lánya, akik imádják a lovakat, talán mind kettőt sikerül megtanítania lovagolni, és az ő imádott lovait gondozzák, szeretik. Kicsit el tudtuk felejtetni gyógyíthatatlan betegségét. Ennek ellenére sürgetett az idő, nap, mint nap még többet akartunk tudni, mintha a lovaglás minden tudományát pár nap, hónap alatt el tudnánk sajátítani. Sokat gyakoroltunk, volt hogy egyedül, de azok igazi harcok voltak. Volt mikor lovam úgy gondolta, hogy ő már elindul, de még nem voltam rajta. Aztán volt mikor nagyon állt, elindulni sem akart. Végül is ez sem szegte kedvünket, nekünk mindenre meg volt a mi kis magyarázatunk. Kriszta kevesebbet volt velem, de azért nagy figyelemmel kísérte az én botladozásaimat, mert amit megtanultam, azt adtam tovább neki.

files-ThemenReitenGenusstippsreiten1Large

Vak vezet világtalant, tettük meg az első lépéseket, de ahogy engem tanítgattak, én olyan nagy szeretettel és biztatással tanítgattam Krisztát. Látszott, hogy boldog és örül a sikereknek. Az igazi lovasórák mégis mindig tanítónk mellett történtek, hisz neki voltak igazán kezesek, engedelmesek, ezek a nagy, minden hájjal megkent lovacskák. Nekünk már minden gyenge pontunkat ismerték és sokszor bohócot csináltak belőlünk. Nekünk lányoknak nehéz volt velük. Addig míg etettük őket, addig minden rendben volt, aztán ha vége volt a szeretgetésnek, etetésnek a legelő legmesszebb részébe elvágtáztak.

Pferd

A vágtát kellett volna már tanulgatnom, igen, attól nagyon féltem, azt nem is erőltettük. Azt mondta keresztapám, az majd jön, és jött! A legelőn voltunk, lépés, ügetés és egyszer csak a lovam belefogott egy vágtába, egy-két ülést kiültem és éreztem esni fogok és repültem is át a ló feje mellett, landoltam az alpesi legelő csodaszép füvén. Szép volt! Hihetetlen, de felpattantam, fel a lóra és ügettem László felé, hogy minden rendben, ne izguljon. Ő nyugtázta ezt, és azt mondta, nem baj, ezt is meg kellett élni, lesz majd, hogy lóval esel. Ezen a mondatán már nem jött semmi túlreagálás, csak egy igen? – akkor jó! Hol voltak már a hisztik, a jajj de félek!, jajj leesek!, jajj leszállok! – elmaradtak.

Pferde-Kombinationsversicherung-Bild1

Közben lehetett érezni az időt, a csendet. Vártunk. Mintha mindenki tudná, a lovak is, valami történik. Valaki elmegy, de úgy fog elmenni, hogy tudja, a lovai biztonságban lesznek és majd ő onnan fentről levezényli a nagy vágtát. Igen eljött a nap és az én „mesterem”, családtagom elment. Pedig annyi mindent nem mondott még el, ki fogja megnézni, jól van-e felszerszámozva. Ki fog dicshimnuszokat zengeni arról, hogy milyen ügyes lovas vagyok. Közben eltelt 4 hónap, én végig betegszabadságom töltöttem. Tudtam, még a neheze hátra van mindenből. Itt volt a gyász, a lovak, a munkám. Rendeznem kellett a dolgokat. Kicsit én is magamra maradtam, de számíthattam egy, két nagyon segítőkész lovasemberre.

t113060

Úgy gondolom, hogy a családban legjobban csak mi éreztük át a lovak helyzetét és nekünk kellett megtalálni a legjobb megoldást, hogy úgy legyen velük foglalkozva mint a régi szép időkben. Ez így is volt, hisz már mással nem is, vagy alig foglalkoztunk, mintha csak a lovakból állna a világ. Barátnőm el volt maradva a tanulásban, ezért fel kellett gyorsítani a tanulást. Voltak eséseim, kisebb baleseteim, de mindig mosolyogva és szeretettel mentem be a lovak közé. Kriszta ezek után félelem nélkül, bátran vállalta a tanuló szerepét és én vettem át a stafétabotot. Csodáltam, hogy mennyire ügyes, mindenre ráérzett. Kicsit irigykedtem is rá. Határozott volt, nem félt sohasem. Én büszke voltam rá, milyen jól lovagol.

horse-204335_640

Pedig neki is volt egy gyenge pontja, nagyon sokszor kapaszkodott a nyereg elülső kápájába, vagy ha esni készült, átkapta a ló nyakát, de ez inkább szőrén lovaglásnál fordult elő. Mi ketten ezt élveztük a legjobban, minden nélkül, és a lovak is szerették. De volt még egy buktató Krisztánál, ő csak akkor érezte magát biztonságban, ha kerítés mellett gyakorolunk és én mindig ott vagyok előtte, mellette. Neki is volt egy balesete. Szerintem néha ő is félt, hogy leesik a lóról – de nem! Itatáskor fejelte le a ló, feldagadt a szeme és szétnyílt a szemöldöke. Így hirtelen egy műtőbe találtuk magunkat, lovascuccostul és szegénynek a szemöldökét összevarrták.

header_beispiele_aus_der_praxis

A munkahelyen egy kicsit furcsa látvány volt, de megnyugtattunk mindenkit, hogy csak egy kicsi lovasbaleset. Kriszta tanítgatása, biztatása megtette hatását! Az én barátnőm, sokkal jobb lovas lett, mint én, így már útjaink szétváltak. Közben vissza kellett térni a régi kerékvágásba, hisz nem élhettem elzárva lovakkal egy alpesi kis falucskában. Várt a munka és sok minden más. Szívem szerint örökre itt maradtam volna. Én valóban megpróbáltam a lovaknak a legjobb helyet megtalálni és sikerült is. Azt nem akartam, hogy messze vigyék őket, elszakítani innen és boldogtalan lovak legyenek.

Pferde-Kombinationsversicherung-Bild1

Egy ismerős lovas barát által egy szomszédos kis panzióba kerültek, ahol voltak társaik. Az én lovamat, Jerryt, egy másik lovasember vitte el két kislány mellé, ott is volt már egy ló és egy kis csikó. Így már teljes volt a család és mindenki elégedett és boldog lehetett. Továbbra is látogatom lovaim. Sajnos néha-néha titkon a félelmeim is megkeresnek, de ezt csak fent tudhatja az én „mesterem”. Ennek ellenére én ma is vállalom, még azt is, hogy nem tudok nagyon jól lovagolni.

bildserie-mensch-und-pferd-7-45b90339-30d7-46c7-aa39-4bd14a305fc2

Az én drága keresztapám mondaná, – ne szerénykedj, próbálnak elnyomni az olyan lovasok, akik apró pénzre váltják a tudást, elárulják a lovat, megvetik a lovas barátot. De ő most már, onnan fentről figyel. Tudom, azt mondja: – félj csak, hisz ostoba ember aki nem fél, győzd le a félelmeid, ahogy annyiszor megtetted! S ő tudja, hogy sikerülni fog, mint mindig! Ezen írásommal most szeretnék köszönetet mondani az Istennek, családomnak, a „mesteremnek”, és egy-két igaz, jó lovasembernek, akik segítettek, és a mai napig mellettem állnak! – KÖSZÖNÖM! Itt lezárult egy szakasz.


 

A régi alpesi háznál már nincsenek halingi lovak. Üres lett a legelő, az istálló. Hallani lehet a csendet, az ürességet. Már csak a kutyák jelzik, hogy „hahó” – mi még itt vagyunk. Nem mondom, rossz érzés volt kimenni, volt benne valami fojtogató érzés, összeszorult a torkom, a szívem fájt. Igen fájt az emlék. Sírni kellett.


 Bota Ágnes írása

 


 

További könyvek, amelyeket ajánlunk:

Factory Outletek ás akciós termékek Németországban

Német nyelvtanulás: “Németül könnyűszerrel”

Mit ajándékozzak német barátaimnak és rokonaimnak?

 

 

Németországi munkavállalással kapcsolatos írásaink:

A német Munkaügyi Központok állásajánlatai

Ingyenes tanácsadás magyaroknak Németországban

A jól képzett európai fiatalokat Németország tárt karokkal várja

Miért könnyű Németországban munkát találni?

A német szakszervezeti tagság megéri mindenki számára

Blankenburg-i botrány: magyarok kiszolgáltatott helyzetben

A német minimálbér (8,50 euró) bevezetése: előnyei és hátránya

Több ezer munkahely fog megszűnni a német minimálbér miatt?

Európában a németek túlóráznak a legtöbbet

Az Empátia Balatin képző központ szakképzései és munkaközvetítése

A “szegénységi bevándorlás” elleni törvényt elfogadták Németországban

Kik és hogyan verik át a magyarokat külföldön?

Továbbra is a kivándorlás gondolata foglalkoztatja a magyarokat

Ha nem beszéled a nyelvet – nincs esélyed külföldön!

Tények és tévhitek a külföldi munkavállalásról

Évről évre több magyar vándorol ki Németországba

A külföldi kiküldetésről

 


 

 

További német vonatkozású cikkeink:

Most kezdődnek a német bolhapiacok! Hová érdemes elmenni?

A külföldről megigényelt német családi pótlékról

Az autósok makacssága sok ember halálát okozza (Rettungsgasse)

A fiatalok már csak hazalátogatnak a lassan pusztuló országba?

A német SCHUFA mindenkiről minden adatot összegyűjt

Családon belüli erőszak – már nem tabu téma!

Hová meneküljenek a nők Németországban erőszakos férjük elől?

Gyermekkel Németországban: Hová tegyük gyermekünket három éves korig?

Mennyi zsebpénzt adnak a német szülők gyermekeiknek?

Július 1-től olcsóbban lehet az európai külföldön telefonálni

Elveszett az útlevelem külföldön? Csak semmi pánik!

A németek és a szex – számok és tények

Szexriport – érdekességek a németek nemi életéből

Egy orvos kipakol: A modern gyógyászat hét főbűne

Hihetetlenül érdekes új fagyi kreációk Németországban!

A kenyér Németországban már régóta nem csak táplálék!

Német világörökség: sör, kenyér, Beethoven – és talán a bürokrácia?

Az új német egészségügyi kártya még mindig vitatott

Kutya tartás Németországban: Költséges és körülményes hobbi

Gyermekkel Németországban: A német családi pótlékról

A német nyugdíj hazugságról: Művileg generált generációs vita?

Facebook csoportok Németországban élő magyarok számára

Itt is “Flat”, ott is “Flat”. Egész Németország “Flat”-ezik!

TOP 10: Németország leghíresebb bevásárlóközpontjai

A felesleges németországi körforgalmakról és a giccses német szobordíszekről

A német szitkozódásokról és a férfi emancipációról

A német választások – Sikerek és kudarcok

 

 

Cikkeink a “Német nyelvtanulás” sorozatunkban:

Német nyelvtanulás: Németország a szlogenek országa

Német nyelvtanulás: Alkoholmentes italok elnevezései (1.rész)

Német nyelvtanulás: A legfontosabb német rövidítések

Német nyelvtanulás: Álláspályázatok német nyelven (1. rész)

Német nyelvtanulás: Ivási kultúra kifejezései és szokásai

Német nyelvtanulás: Német köszönési formák és szokások

Német-magyar kisszótár: sörözők, borozók, kocsmák

Német nyelvtanulás: Német-magyar gasztronómiai kisszótár

A német szitkozódások és a férfi emancipáció