Szerző: Amikor a hagyományos, mozgó alkatrészekkel teli merevlemezeket felváltották a szilárdtest-meghajtók, vagyis az SSD-k, sokan hitték azt, hogy a háttértárak örök életűvé váltak. Bár az SSD valóban nagyságrendekkel gyorsabb és ellenállóbb a fizikai behatásokkal szemben, mint a korábbi HDD-k, van egy alapvető korlátja: a flash memória cellái minden egyes írási ciklussal egy picit elhasználódnak.
Ez nem jelenti azt, hogy pánikba kell esned, de érdemes tisztában lenned azokkal az apró, olykor alattomos jelekkel, amelyek arra utalnak, hogy az adataidat tároló egység a pályafutása végéhez közeledik. Ha időben lépsz, elkerülheted a visszafordíthatatlan adatvesztést és a hirtelen leálló rendszer okozta fejfájást.
Lassulás, ami nem a szoftver hibája
Az SSD-k egyik legvonzóbb tulajdonsága a villámgyors adatelérés. Ha azt veszed észre, hogy a korábban másodpercek alatt betöltő operációs rendszer vagy a kedvenc alkalmazásaid látványosan komótosabbá váltak, az már egy komoly figyelmeztetés lehet. Ahogy az SSD cellái elöregednek, a vezérlőnek egyre több korrekciós műveletet kell végrehajtania az adatok beolvasásakor és írásakor. Ez a háttérben zajló plusz munka drasztikusan lelassíthatja a folyamatokat.
Gyakori jelenség az is, hogy a fájlok másolása közben a sebesség hirtelen leesik, vagy a rendszer rövid időre teljesen megfagy. Bár sokan ilyenkor egyből vírusra vagy a Windows frissítéseire gyanakszanak, érdemes először a hardver egészségi állapotát ellenőrizni. Ha a gép akkor is lassú marad, ha alig fut rajta valami, lehet, hogy a meghajtó már a tartalék celláit próbálja bevetni a hibásak helyett, ami a végstádium egyik előjele.
Fájlrendszeri hibák jelentkeznek, időnként pedig kék halál
Az SSD meghibásodásának egyik legidegesítőbb formája, amikor bizonyos fájlok egyszerűen olvashatatlanná válnak. Ilyenkor a rendszer hibaüzenetet dobhat, hogy a fájl sérült, vagy nem található, pedig te pontosan tudod, hogy ott kellene lennie. Ez általában akkor fordul elő, ha a fájl egy olyan szektorba (cellába) került, amely időközben „elfáradt”, és a vezérlő már nem tudja kinyerni belőle az információt.
Hasonlóan vészjósló jel, ha a számítógéped váratlanul újraindul, vagy megjelenik a hírhedt kék halál képernyő, különösen rendszerindításkor. Ha ez egyre gyakrabban fordul elő, és nem telepítettél mostanában új illesztőprogramokat, az SSD fizikai állapota állhat a háttérben. Egy másik furcsa, de tipikus tünet a „read-only” üzemmód: a meghajtó ilyenkor biztonsági okokból lezárja magát, és csak olvasni engedi az adatokat, írni már nem. Ez a technológia utolsó segélykiáltása, hogy mentsd át az értékeidet egy új eszközre, mielőtt a rendszer végleg elérhetetlenné válna.
Hogyan ellenőrizheted az SSD állapotát?
Szerencsére nem kell csak a megérzéseidre hagyatkoznod. Az SSD-k rendelkeznek egy belső monitorozó rendszerrel, amit S.M.A.R.T. néven ismerünk. Számos ingyenes szoftver létezik, amely képes kiolvasni ezeket az adatokat, és megmutatja a meghajtó hátralévő élettartamát százalékos formában, valamint az összes eddig írt adatmennyiséget (TBW – Terabytes Written). Ha ez az érték 10% alá esik, vagy a szoftver „Caution” (Figyelmeztetés) jelzést ad, ne várj tovább a cserével.
A megelőzés legjobb módja a rendszeres biztonsági mentés, hiszen az SSD-k – a merevlemezekkel ellentétben, amelyek gyakran kattogó hanggal jelzik a bajt – hajlamosak minden előzmény nélkül, egyik pillanatról a másikra végleg „elaludni”. Ha a géped elmúlt már 4-5 éves, és napi szinten intenzív írási műveleteknek (például videóvágásnak vagy nagy fájlok mozgatásának) teszed ki, érdemes preventív jelleggel is fontolóra venni egy új, modernebb és gyorsabb egység beszerzését. A mai árak mellett egy új SSD sokkal olcsóbb, mint egy professzionális adatvisszaállítási szolgáltatás.
Az SSD cseréje nemcsak a biztonságot szolgálja, hanem gyakran új életet is lehel a számítógépbe, hiszen a modernebb NVMe technológiák még a pár éves SATA modellekhez képest is érezhető gyorsulást hozhatnak a hétköznapi használat során.
Kép forrása: Unsplash.com
